Miért a BCA-ba jelentkeztél?

Ha teljesen őszinte akarok lenni: véletlenek sorozata vezetett ide. Eredetileg a 6 hetes egyetemi szakmai gyakorlat elvégzése volt a célom, így találtam a BCA-ra egy ismerős ismerősének az ismerősén keresztül. Jó lehetőségnek tűnt, szimpatikus csapattal, és nem mellékesen az iroda is 2 percre található az egyetemtől, így ennyivel is könnyebb helyzetben voltam. A hetek csak teltek, a szakmai gyakorlat véget ért, a lelkesedés azonban nem. Ennek lassan 3 éve.

Volt valami amire nem számítottál, meglepetésként ért?

Ami legjobban meglepett, hogy mennyire nem számít nálunk az életkor. Amikor felvettek gyakornoknak, 21 éves voltam, a legfiatalabb a cégnél, mégis már nagyon hamar azt éreztem, hogy ha jó ötleteim vannak, mindegy mennyi idős vagyok vagy hol állok a „ranglétrán”, komolyan leszek véve. Figyelnek ránk, figyelünk egymásra mind szakmailag, mind emberileg, ami nagyban hozzájárult, hogy ilyen jó csapat alakult ki.

Miből áll egy átlagos napod?

A nap elengedhetetlen része a reggeli kávézás (a többi 3-4 mellett), ami közben megbeszéljünk, hogy hol tartunk most és ki mivel foglalkozik aznap. A feladatainkat általában szorosan együttműködve csináljuk, ezért fontos a jól összeszokott társaság. Ebédelni is közösen szoktunk a közeli éttermekben vagy a konyha/közösségi helyiségünkben. Azért nem mindig jön össze, de próbáljuk minden nap megszakítani kicsit a munkát egy kiadós darts mérkőzéssel.

Melyik projektek voltak a legérdekesebbek számodra?

Nehéz párat kiemelni, de ha választanom kell, akkor a legutóbbi, Big Data-val és Machine Learning-gel foglalkozó projektek. A teljesség igénye nélkül olyan modern és divatos technológiákkal ismerkedtem meg, mint a Hadoop, Spark, Kafka, Node.js, MongoDB, Docker. Az egyetem után, ahol főleg elméleti dolgokat tanultunk, felüdülés volt gyakorlatban is hasznosítható tudást szerezni.

Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás, amivel szembesültél?

Mivel ez az első komoly munkahelyem, ezért kezdetben kihívást jelentett összeegyeztetni a munkát, a sulit és a magánéletet. Szerencsére mindenki rugalmasan áll hozzá a dolgokhoz, így sikerült túllendülnöm ezen az akadályon. Idővel megtanultam, hogy ez a rugalmasság is csak akkor működik, ha kétoldalú: amennyiben nekem van dolgom, el tudok szabadulni, hogy elintézzem, de ha határidő van és be kell fejezni valamit, akkor odatesszük magunkat és megcsináljuk.