2008 februárjában felvételiztem a BCA-hoz - angolul tudó irodavezetőt kerestek, aki egyúttal a cég anyukája is tudna lenni. Megtetszettünk egymásnak és én lettem a 9. BCA-s. Akkor még egy kis 20 m2-es irodában voltunk, amit azóta jócskán kinőttünk. Sok mindent megéltünk együtt. Együtt sírunk és nevetünk, együtt nézzük, ahogy a BCA cseperedik, erősödik, felnőtté válik.

Amikor gyerek voltam, akkor persze nem mondtam egyszer sem, hogy irodavezető szeretnék lenni. Stewardess akartam lenni, aztán pilóta. De aztán angol és magyar szakot végeztem a bölcsészkaron, és 15 évig angol tanárként dolgoztam egy nyelviskolában. Közben elvégeztem a külker főiskolát is, hogy mégis valami piacképes tudásom is legyen. Aztán megszülettek a gyerekek, és engem ide sodort az élet.

Szabadidőmben a két fiamat nevelem, levezetésként pedig olvasok – szinte kizárólag angolul vagy franciául (a nyelvtanulás továbbra is inkább pihentet, mint fáraszt). Ha sport, akkor télen síelés, egész évben pedig futás – utóbbinak a szeretetét (is) a BCA-nak köszönhetem.